T e j e d i

Textübersetzung ins Ungarische: Mgr. Csóka Melinda

Négy évvel ezelőtt indítottam a szomszédokkal és egy csapat falubelivel az első jótékonysági próbálkozásomat. Azzal a nem titkolt céllal, hogy társadalmi összefogással tegyünk a köz javáért.
Kezdetben az ez irányú ténykedésem többször a nevetség tágyává vált, sajnos olyan érzésem is volt, mintha néhányan bojkottálták volna. Visszatekintve, ezt részeredményként értékelem, hiszen bárhogy is, de az embereket foglalkoztatta a gondolat.

Az elmúlt négy évben állhatatosan szerveztem idényenként a jótékonysági rendezvényeket, ahol pénzadományt gyűjtöttem az 'Óvoda Project'- hez. Időközben kialakult egy adakozói 'kemény mag', amely már gyökeret látszik ereszteni a közösség életében [lásd a mellékelt képeken] és fáradhatatlanul és nagylelkűen támogatást nyújt. Ők már megértették, nem arról szól ez a kezdeményezés 'adakozni tudni', hanem 'adakozni akarni'.

Az összegyűjtött támogatás összegének felhasználásáról ezen a helyen folyamatosan be fogok számolni.
Amit nagyon sajnálok, az az, hogy még mindig kevés az a szülő, nagyszülő, szomszéd, falubeli, aki bekapcsolódik eme nemes kezdeményezésbe. Eredményeinket látva és tapasztalva buzdítok mindenkit:
NE LEGYENEK FENNTARTÁSAIK, NE LEGYENEK KÖZÖMBÖSEK!
_________________________

Az ember egyedül nem sok mindenre képes -
elhagyatott Robinsonná válik-
csak közösségben, a többiekkel összefogásban képes nagy tettekre!
[Arthur Schopenhauer]



Vor vier Jahren habe ich den ersten Versuch gestartet, Nachbarn und einen Großteil der Dorfbewohner auf eine (in der Region bisher unbekannte) Wohltätigkeitsaktion einzustimmen – mit dem Ziel, das festgefahrene Gedankengut und Eigenheiten des Misstrauens aus der Vergangenheit schrittweise abzubauen und einen gemeinsamen Weg für ein gesellschaftliches Miteinander im Dorf zu schaffen.
Meine anfänglichen Aktivitäten wurden vielerorts belächelt und manchmal hatte ich sogar das Gefühl, dass versucht wurde zu boykottieren. Aus heutiger Sicht werte ich das als einen Teilerfolg, weil die Menschen sich trotz ihrer Verschlossenheit mit dem Thema befassen.

In den vergangenen vier Jahren habe ich immer wieder anlassbezogene karitative Aktionen organisiert und Geldspenden für das 'Projekt Kindergarten' gesammelt. Mittlerweile sind wir gemeinschaftlich schon soweit vernetzt und verwurzelt, dass eine Kerngruppe [Siehe Bilder unten], die als Stütze der Dorfgesellschaft bezeichnet werden kann, das Kindergartenprojekt unermüdlich und großzügig unterstützt. Ihnen geht es nicht um das 'spenden können' sondern ausschließlich um das 'spenden wollen'. Herzlichen Dank allen Spendern.
Über den Verwendungszweck der letzten Spendengelder werde ich hier laufend berichten.

Es ist sehr schade, dass Nachbarn und manche Eltern mit Kindergartenkindern bei dem Hilfsprojekt nicht mittun. Ob sie noch immer Berührungsängste haben?

___________________________

Der Mensch für sich allein vermag gar wenig
und ist ein verlassener Robinson;
nur in der Gemeinschaft mit den andern ist und vermag er viel.
[Arthur Schopenhauer]